Sziasztok! Most általánosságban írnék a reményről, saját példámon keresztül bemutatva.
Már beszéltem nektek a CoLibris igazgatóuramról, akivel nagyon rövid idő alatt nagyon erős kötődés alakult ki, csak éppen a tündérmesék írói nem egészen úgy gondolták, ahogy mi, és kettészakították azt a papírlapot, amire a mi történetünket kezdték el kidolgozni.
De a tegnap este születhetett bennük egy újabb teória, mert írt nekem az én drága hősöm, s neki is van reménye, így nekem is adott 
reményt, és olyan csodás Húsvéti ünnepet szerzett nekem, mint még soha nem volt. Könnyeket csalt a szemembe, s hatalmas reményt ültetett el ismét bennem.
Most már teljes a meggyőződésem, hogy van értelme annak, amit csinálok, s leveleim nem ártanak, hanem hasznosak. Elvégre eddig is egészen biztos lehettem benne, hiszen nem volt még példa arra, hogy a szeretet ártó jelleggel jelent volna meg bárhol, és hogy a remény előbb halt volna meg, mint a reménykedő ember.
Mindenesetre nagyon nagy a boldogság, és már tervezgetem, mi milyen sorrendben és mikor fog megjelenni, hiszen a remény hal meg utoljára, s az még nagyon nagyon soká van, mert a remény csak az emberiség halála után fog, legutoljára eltűnni a dimenzióból.
Példaképem, hősöm
Adtàl reményt, múzsa csókokat
Reményt, szóviràgot
Ezer meg ezer csokrokat
Hittem, mert hinni benned béke
Hittem, mert hinni benned erő
Éreztem szíved dobbanàsát,
Hogy egyszer még jön új idő
S most itt vagyunk, hősöm
Nehéz a harc, de most összefűz
Egy létezett: sírig lenni hű
Mondhattak bármit, nem szàmított
Tudtam egy erős szív még mindig dobog
Csak sírig, sírig lenni hű
Ez volt mosoly, könny és derű
Hinni, mert a hit életben tart
Így lehet az élet viràgzó, szabad
Én hősöm, példaképem
Bearanyoztad ünnepem
Lelkembe békét, arcomra mosolyt loptàl
Veled vagyok, könnyebb lesz a harc, mi vàr
Néhàny szó csak, röpke sorok
Màsnak csekély, nekem mennyei sorok
Màsnak csak apró jel, nekem remény
Míg élek, hitem érted él
/saját vers, igazgatóúrnak 🙂 /
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: