Átszellemültség

Ma a teljes átszellemültségről írok nektek.

Talán ez bizonyíték lesz mások felé, hogy nem vagyunk őrültek, amikor olyan illatokat érzünk, amit más nem, s olyan egyéb dolgokat tapasztalunk, amit mások nem.

Nekem az első ilyen jelentősebb dolog a Teddy bosszúja írása közben jelentkezett. Angel Craig Sullivan elég erősen a hatása alá vett, és nem eresztett addig, míg nem voltunk kész a trilógia első kéziratával. Morbid volt, de ha elengedte a kezem véletlen, akkor nem tudtam mit kezdeni a történettel.

Az alábbiak történtek velem, miután Craig kiválasztotta magát a főszerepre:

1. Craig minden egyes napra közölt néhány információt, amiket bele kellett szőnöm a történetbe, én szinte csak a szócső voltam, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy nem-e egy lélekkel kommunikálok (tudom, esztelenség, de eszembe jutott).

2. Olyan illatot éreztem, amit senki más. Pokolszolgám segítségével kénszagot a szekrényből. Vagy hatszor kipakoltattam, de senki nem érezte, és nem is volt ott semmi. Kis pimasz 🙂

3. Amikor elhatároztam, hogy most egy kicsit hanyagolom a történetet, édes drága jótevő Craig lebetegített, hogy legyen időm itthon az ágyban fekve írni. Puszi neki 🙂

És remélem nem haragszik meg, hogy ezeket kikotyogtam. ….s tényleg nem őröltem még meg 😉

A Teddy bosszúja, ha minden igaz, hamarosan meg fog jelenni a Publio Kiadó gondozásában, ezt a képet szeretném borítónak: